Bonzsùr minden kedves olvasonak!

Hosszu halgatàs utàn visszatértem csigaevôföldre, és ennek megünneplésére, a blog is ùjraindul, igaz, kicsit màsképp.

Mivel màr van pofàm kijelenteni, hogy utaztam eleget ahhoz Franciahonban, hogy valamelyest megismerjem az orszàg egyes részeit, egy turisztikai beszàmolo-sorozatot inditok.

Posztonként egy-egy vàrost, vagy régiot tervezek bemutatni, több-kevesebb részletességgel, attol függôen, mennyi idôt töltöttem ott, és mennyi beszàmolnivalot talàlok az emlékeim között.

Vàrhato posztok (lista magamnak, nehogy kihagyjak valamit): Rouen, Caen, Honfleaur, Côte d'Alabâtre, Mont Saint-Michel, Saint-Malo és a Côte d'Emeraud, Dinan, Fougéres, Quiberon, Loire-völgy, Lyon, Dijon, Champagne, Orléans, Chartres, Amiens, Fontainebleu, meg talàn egy Pàrizs.

(ez meg csak egy Francia alkohol-térkép, a miheztartàs végett)

O'evoà!

Nyàjas olvasoim!

Tudom, màr rég nem olvassa senki, de azért csak irom :) Utobbi idôben a Skoda Favorit tipusu személyauto Pàrizsban történô renovàlàsàval kapcsolatban akadtak élményeim fôleg.

Ugy ott kezdôdött, hogy kihoztam a kocsit, hogy hétvégenként ne itthon unatkozzak. Nem is unatkozok, mindig van rajta valamit csinàlni. Az idefele ut elsô fele kellemes volt, a müncheni Octoberfest örök emlék marad, csakugy mint az emlitett gépkocsiban történô alvàs 8-9 db egy literes friss bajor sör utàn. A kormàny nyomta a bal térdem elégge alvàs közben, màsnap ez porblémàkat okozott. Ugyanis Reims magassàgàban, 200 kilométerre Pàrizstol, a ba oldali féltengely gondolt egyet, és majdnem kiesett a helyérôl, ugy elkezdett ràngatni. Az elsô szivroham utàn lementünk az autopàlyàrol, és térkép nélkül, kis utakon, lassan közeledtünk Pàrizs felé a Chamapgne-vidéken keresztül. Èpp szüret volt, ha nem lett volna igy eltolva a nap, hàt kedvem lett volna megàllni valamelyik kis bortermelô faluban körülnézni. Végül hosszas keresgélés utàn megtalàltuk Pàrizst (az alsobbrendû utakon nincs kiirva merre van Pàrizs, csak a szomszéd faluk, amivel nem voltam kisegitve térkép hiànyàban). Végre elértük a külvàrosokat, ahol szervezett piroshullàmmal haladtunk két oràt, és a fàjos bal térdem a kuplungolàstol végleg kezdett szétesni.

Franciaorszàgban, a favorit-alkatrész, mint olyan, ritka. 250€-t kértek volna hogy adjanak nekem egyet, amin én hangosan felnevettem. Szerencsére akkortàjt egy Pavel nevû cseh sràccal pivoztunk és pàlinkàztunk sokat, ô hozott nekem egy vadiuj alkatrészt 60€-ért. A "toutes les marques" (minden màrka) reklàmu szerelôk hallani se akartak arrol hogy favorithoz nyuljanak, de végül talàltam pàr öreg szakit, akik màsik 60-ért kicserélték az alkatrészt.

Ezutàn az akkumulàtor kezdett rosszalkodni, de ez nem akadàlyozott meg minket abban, hogy meglàtogassunk pàr közlei vàrost betolàsos indulàssal. Igy voltunk Orléansban, Fountainebleuben és környékén, valamint Chartresban is. Egyszer aztàn az akku teljesen feladta, és ahogy probàltuk behuzni Pavel furgonjàval, egy mérnöki bravurral még a bal elsô ablakot is sikerült szilànkokra törni. Ablak és àram nélkül telelte àt a Favorit decembert és januàrt, de végül sikerül repülôvel kihozni az ablaküveget, és vettem egy akkut. Munkaidôben kicsit lejàrogattam a garàzsba bütykölni, és egy hét alatt össze is lett rakva a kocsi, és készen àll egy amiensi turàra. Még a zàr megviccelt, és tegnap este egy darab ragszalaggal volt becsukva a kocsi, de ma ez a probléma is javitva lett, ugyhogy ha nem is jobb mint ujkoràban, de azért üzemkész àllapotba sikerül hozni.

Képeket majd talàn késôbb rakok fel, azzal mindig csak a gond van :)

Nyàjas olvasoim! Nyilvàn minden nap töprengtek, hogy miért is nem frissitem gyakrabban nagy sikerû blogomat. Ennek több oka is volt, de azt hiszem a legfontosabb, hogy nagyon ellustultam. Ha 8-9 oràban olyan szellemi munkàt kell csinàlni, amit egy kisérleti csimpànz betanitàs nélkül gond nélkül abszolvàl, az bizony jobban kàrositja az aktivitàsért felelös agysejeteket, mint egy magyaros tequila*. Ebben a szellemi mocsàrban tengôdve, ràkaptam a szovicc.blog.hu -ra, ahol màr alkotoként is sikerült megjelennem.

Tovàbbà az sem okozott nehézséget, hogy összerakjam minden idôk legbénàbb képrejtvényét.

Ilyen, érezhetô szellemi kimerülés az oka hogy nem irkàlok ide. Pedig történtek dolgok. Meglàtogattuk Gabi rokonai az Alpokban, ahol majdnem meghaltunk hegymàszàs közben, de azért jo volt. Errôl akarok valamikor egy fényképes posztot irni, csak kéne az elhatàrozàs.

Tovàbbà voltunk hajofelvonulàson Rouenben, bolyongtunk kicsit Normandiàban, valamint a Skodàval megnéztük Orléanst. Ennek is szàndékomban àll egy külön postot szentelni. Arrol nem is beszélve, hogy a Favoritot, a müncheni oktoberfestet érintve hoztuk ki Pàrizsba, majdnem kalandos körülmények között. Meg voltam Pavellel, a cseh munkatàrssal szörfözni a La Manche környékén. Illetve ô szörfözött, én meg bermudanaciban pancsoltam az oceànban, amiért viccesen néztek ràm a nyakig neoprénbe öltözött szörfösök.

*Magyaros tequila, kopiràjt Cézàl, Benito, valamint legfôképp jomagam:
-so a puhànyoknak valo. Hasznàljunk erôs pistàt helyette.
-Ezutàn jöhet a kisüsti pàlinka, lehetôleg 50%V/V felett
-Legvégül, igény szerint harapjunk egy fej vöröshagymàba,
erôspaprikikàba, esetleg csipôs kolbàszba.
3, torokfàjàs nélküli honap ezekutàn garantàlt.

Bois de Boulgne, a pàrizsiak vàrosligete. A mienknél, ugy 4-szer 5-ször nagyobb, pàrizs központ és a La Défense között talàlhato. Ide jönnek a munkàban megfàradt pàrizsiak piknikezni, kacsàt etetni, csonakàzni, golyobisosat jàtszani, és tàvirànyitos modellhajokkal jàtszani. A park nagyobb része jellegre inkàbb erdô mint liget, ösvényeken lehet jàrkàlni a fàk között, és semmi civilizàcios vivmàny nem zavar minket. A màsik része egy erôsebben infrastrukturàlt rész, fôleg a parkerdôt àtszelô utak, és a tavak mellett. Két tò is van itt, egymàs fölött kicsivel, hosszanti irànyban nyujtva. Az also tònàl lehet csonakàzni, és ez simàn veri a vàrosligeti vetélytàrsat. A közepén van egy kis sziget, amire csak csonakkal lehet àtmenni. A tavak körül mindenk tökéletesen rendben van tartva, sehol semmi kosz, ami megzavarhatnà a pihenni vàgy pàrizsi munkàsemberek nyugalmàt kacsaetetés közben. A felsô to kisebb, és itt csonakàzni se lehet, viszont cserébe itt a hajomodellezés divik. Tiz vitorlàs hajomodell àltalàban van a vizen legalàbb. Az itt élô kacsàk élete nyugtalanabb az aslò tavi tàrsaikénàl. Kevesebben etetik, viszont többen üldözik motoros tàvirànyitos hajokkal ôket. A park déli részén az egész Periphérique körgyûrû eltünik a felsô to alatt, ami azért furcsa, de tipikusan francia elgondolàs. A déli részen van egy sportközpont is, ami elôtt a vasgolyos jàtékot jàtsszàk a gallok, kicsivel még délebbre pedig a rolland garros talàlhato. Itt van egy példa a kedvenc francia közekedési tàblàimbol, az "àtkelni abszolut tilos" jelzésûbôl. Azt hiszem ez jol jellemzi a francia közlekedési kulturàt. Lehet van még pàr kategoria a piros làmpa és az "abszolut tilos" jelzés kozott. Lehetne példàul "nem nagyon szabad", vagy "itt aztàn màr tényleg ne menj àt, de ha mégis, akkor bitosan nézzél korul".

Es most amit elmeséltem, megnézhetitek képeken is, itt:

http://indafoto.hu/silarde/bois_de_boulogne/page/1

à bientôt!

u.i: hogy miért fontos hogy nappal? Merthogy este a környéket ellepik a prostik. Es mivel ez Pàrizs, itt a prosti lehet férfi, nô, travi, MINDEN. Ebbôl a prûd keleteuropainak az jon le, hogy ez a hely bizony tele van travikurvàkkal. Lehet egyszer bàtor leszek, és csinàlok nektek postot az éjjeli bulonyi erdôrôl is.

Mert hogy zeneünnep, itt ilyen is van. Ez se ma volt, ilyen marhasàgot itt minden junius 21-én csinàlnak a gallok. Boldog-bolfogtalan kimegy utcazenélni, és egy magàra valamit is ado kocsma szerez egy hosszabbitot, és egy punkrock zenekart hozzà, és csinàl egy kis koncertet a bejàrat elôtt. Vannak egész nagy kaliberû koncertek is, de olyanokat màshol is lehet làtni, viszont olyat hogy egy rezesbana spontàn modon lezàrjon egy fôutat, olyat nem. Fuvosoknak és dobosoknak megvan az az elônyük, hogy nem kell konnektor, és màszkàlhatnak a vàrosban zenélés kozben, és szép nagy nézôsereget gyujthetnek ossze.

Màr két hete szagolom a Pàrizsi levegôt, itt volt hàt az ideje, hogy beszerezzek egy basszusgityòt. Egy hèten keresztül jàrkàltam a vàrosban, de nem talàltam egy zeneboltot se. Gondoltam is, micsoda fôvàrosa van a kultùrànak. Cèlirànyosan nettel kerestem valamit ezutàn. Talàltam is egy boltot egy Pigalle nevû metròmegàllònàl.

Arròl a környékrôl èrdemes megemlékezni pàr sorral. Egy izléstelen, piros malmos épülettel kezdôdik a negyed.