Mert hogy zeneünnep, itt ilyen is van. Ez se ma volt, ilyen marhasàgot itt minden junius 21-én csinàlnak a gallok. Boldog-bolfogtalan kimegy utcazenélni, és egy magàra valamit is ado kocsma szerez egy hosszabbitot, és egy punkrock zenekart hozzà, és csinàl egy kis koncertet a bejàrat elôtt. Vannak egész nagy kaliberû koncertek is, de olyanokat màshol is lehet làtni, viszont olyat hogy egy rezesbana spontàn modon lezàrjon egy fôutat, olyat nem. Fuvosoknak és dobosoknak megvan az az elônyük, hogy nem kell konnektor, és màszkàlhatnak a vàrosban zenélés kozben, és szép nagy nézôsereget gyujthetnek ossze.

Elôször làttunk valami dobos bandàt, aztàn a Marais negyeden verekedtük magunkat végig, ahol ilyenkor is a "nem vegytisztàn heteroszexuàlis" beàllitottsàg uralkodott. Inkàbb kikerültük a veszélyesebb részt, de a lazàbb helyeken is volt pàr olyan transzvesztita hogy két napig alig aludtam volan ha nem iszom le magam elôtte.

Ezekutàn érkeztünk meg a magyar intézethez, ahol Goulasch Exotica volt a fôattrakcio. Megittuk az egyik pàlinkàt és az unicumot, és belecsaptunka lecsoba. Vicces volt nézni ahogy pöttömnyi sàrga és fekete gyerkôcök tàncolnak valami csizmaszàrcsapkodos muzsikàra. No de semmi baj, pàlinka kezdett hatni, ugyhogy meg lett mutatva hogy hogyan is kell az ilyeneket csinàlni.

Ezutàn fôleg talàlomra bolyongtunk (pont mint ezelôtt), és a latin negyedben kötöttünk ki, ahol sok kocsma, és sok zene volt. Telt-mult az idô mindenki hazament, csak én marattam, és a mandolin-benjom (bendzsolinnak is hivjàk, de azt olvastam hogy az màsfajta hibrid igazàbol). Ez egy nem létezô hangszer, amit itt vettem a bolhapiacon. Vidàm hangja van, és millioszor konnyebb cipelni mint a basszusgityot. Ezen jàtszottam ami éppen eszembe jutott, és hajnal 4-5 felé nagy sikerem volt, a boldog jàrokelôk kinàlgattak minden bòléval. Ezutàn történt, hogy egy, azota még nem beazonistott angol pubba gyöngéden beràngatott egy kidobo, hogy bàrzenész leszek, és mivel màr nem voltam abban az àllapotban hogy ellenkezzem, igaza is lett. Itt ir kocsmanotàkat improvizàltam a lelkes közönségnek, és kaptam a performanszért pezsgôt és sört is.

Ezutàn vettem egy üveg bort, kiültem a szajna-partra brazil szamaobosok mellé, és a bor utàn megittam az ô malibu rumukat is. Egy hasonlo àllapotban lévô trombitàssal beszàlltunk szambàt zenélni, amit ilyen hangszerrel nem lehet, de aztàn ràjöttem hogy hogyan lehet.

Itt egy foto arrol hogy hogy néztem ki mielôtt elkezdtek volna piàval üldözni, illetve az egyik kedvenc rezesbandàmrol egy homàlyos kép. A tôbbi fotot nem én csinàltam, majd felrakom azokat, is ha megszerztem az összeset. Addig is, à bientôt!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.