...habàr màr csak hànyni jàr belém a lélek.

Megint elsikkadt ez a blogirosdi, tôbbek kôzôtt azért, merthogy ugye otthon voltam. Meg lusta. Szoval diohélyban mi is tortént. Elmentunk Fontainbleuba korulnézni, mert ott van kastély meg sorozôk, errôl majd lesz remèlhetôleg egy fényképes post. Meg volt Dropkick Murphys koncert, meg Quimby is, ami meglepô itt, de nagyon jo volt, és nagyon ingyen, és végre làt az ember sok magyart, és az ilyenkor jol esik. Amikor a laposuveges unicum szagàra hàtraforfulnak hogy ez ismerôs szag, az megmelengeti az ember szivét. Ha meg utàna kortyol is egyet, az meg a szivet és a torkot is.

Nem lehet itt koztéren alkoholizàlni, de nekem sikerult. Egyszer két üveg körtével nekivàgtam a sanzelizènek. Az ember ilyenkor mûértô lesz, és sokat nézelôdik, szivja magàba a hangulatot. Az obeliszk tôvébôl bàmultam a sugàrutat n+1 percig. Utàna sajnàltam hogy be volt zàrva a tülériàk kertje. Itt ragadnàm meg az alkamat hogy megkérdezzem: mik azok a tülériàk? Nem birok ràjönni hogy mi az a tüléria, vagy hogy néz ki. Aztàn àtmentem a hidon, ahol volt egy impozàs épulet, keritèssel korulvéve. Korbejàrtam az èpuletet, kozben elfogyott a maradék korte is. Nagyon sok rendôr volt ott, akik jàrkàltak kôrûlôtte, megkérdeztem hàt az egyik tôl hogy merre is van a tejfeltorony, mert aznap este pont nem volt kivilàgitva. Megmutatta, és mondta hogy igazàn tegyem el a kortét. Màsnap tudtam meg hogy az itt aparlament volt. Lehet azért nem jottem rà, mert itt nem voltak katonàk meg kordon, csak rendese hulyekalapos rendôrôk. Nàlunk pont forditva van a rendôrôk eloszlàsa, otthon az a szokàs hogy a parlamentél sokan, màshol egy darab se. Itt olyan 10 lehetett este szolgàlatban a parlamentnél, ami az ejfeltorny alatt téblàbolo 15 gépfegyveres katonànàl kevésbe félelmetes. Màsodik alkalom a Quimy utàn a szajnaparton esett meg, de ott ez népszokàs. Voltak ott nagyon sokan, zenéltek, hànytak belepistàltak a szajnàba, felmàsztak a rakpart falàn, bort àrulva koldultak pènzért, meg ugy àltalàban nagyon franciàul viselkedtek. Hazafelé talàlkoztunk a piperkôc becenevu francia fônôkûnkkel a metron, és hazavitt minket a vadiuj Alfa GT-jével. Hàt, c'est la vie...

Ma voltam boltban, és lementem utàna kicsit sétàlni a kornyèken, és a lakotelepi parkban belebotlottam valami majàlisba. Volt sok gyerek, kézmuvesprogramok, meg minden ilyen kellèk. Ugyhogy en leultem és megnéztem egy amatôr afrakai dobos és ugràlocsoportot. Négyen doboltak, öten meg félmeztelenül bô afrikàner gatyàban szaltozgattàk àt egymàst ritmusra, és kozben valamilyen okbol kifolyolag fehér zsebkendôt ràztak a kezükben. Néztem ôket fél oràig, és a végén màr hatàrozottan el tudtam képzelni hogy nézhetett ki Shaka tàboràban a zulu sereg mielôtt indult volna balhézni.

Mikôzben azt a bejegyzést irokgatom, épp Adel Scott nevû viszkimalàtàbol fôzôtt sôrt kortyolgatok, ami egész finom. Probàlom a kovetkezô postot a héten megirni, addig is orevoà!